Tortino di patate (Krumplitorta)

Ha unod már a szokásos köreteket, itt az ideje egy kis váltásnak. A krumplitorta (bár a torta szó édességet jelezne) nagyon finom köret. Részemről azonban ritkán jut el a köret stádiumig. Imádom magában , hidegen, melegen, de persze hús mellé is. Olyan gyermeki imádattal.

Felelős turizmus - RIACE VILLAGE

Riace egy kisváros Calabriában, délen a Jón-tengernél. 1972-ben vált híressé. Egy búvár 300 méterre a parttól a hellénkorszakból származó, két teljesen ép férfi bronzszoborra talált. A dicsőség gyorsan elmúlt, a szobrokat elvitték Reggio Calabriába. A fiatalok a lehetőségek hiánya miatt elmentek, a városka kiürült. 1998-ig, akkor 300 kurdot vetett ki a tenger, bronzszínűek voltak ők is, politikai menekültek.

Pappa al pomodoro (paradicsomos pempő)

Paradicsomos massza a neve, bár nekünk a pempő jobban leírja a lényegét. Igazi, szegény, de büszke konyha, toszkán paraszt étel, télre forrón, nyárra langyosan.  A régi, száraz kenyér feldolgozására tökéletes, igencsak finom megoldás.

Egy malomban őrlünk...

Az olasz konyha alapjaiban szegény konyha. Egyik eleme a pasta, szénhidrát kavalkád, a szegénységből táplálkozó optimista, fantáziadús formatervezések, töltött, töltetlen, kacskaringós, egyenes, hosszú, rövid, lyukas, teli. Víz, liszt vagy liszt, tojás, esetleg egy kis krumpli, só. De mindennap más. 

Valahol ott kezdődik, hogy kemény-e vagy finom a liszt. A keményliszt kicsit sárgább és darabosabb. Ezt mi itthon durumlisztnek hívjuk. Inkább a déliek használják, mint például a ropogós, ruganyos, mélysárga Altamurai kenyérhez, ott a csizma talpa alatt. Ehhez képest a finomliszt olyan, mint a por és fehér, nagyon fehér.

Vinicio Caposella - Egy rózsával

Egy rózsával gyere – mondtad,

egész este egyedül maradok.

És én érted,

érted meghalok.

Egy rózsával jöttem el hozzád.

Fehér, mint a messzi
fellegek,

mint egy hiába eltöltött keserű éjszaka,

mint a tenger felett pezsgő hab.

Nem fehér a rózsa, mit viszek neked.

Crem caramel (avagy portugál tej - latte alla portoghese)

Ezt a receptet Ceciliától kaptam két éve. Pécsett élt tanár férjével egy lakótelepi szolgálati lakásban. Szárd volt, Szardínia szigetéről, és vallás tanárnő. Férje echte Milanói. Szerettem hozzájuk menni, náluk vacsorázni, az olasz politikáról beszélni, koccintani az éppen aktuálisra. Cecilia anyaian elénk tette az ételt: primot, secondot, salátát, dolcét.

Közelről senki se normális. Egy fesztivál Milánóban.

Paolo Pini volt Milánó sárgaháza. Város a városban. Négy méteres falakkal körbevéve. Nagy nevek pihentek itt meg, ha megtehették, köztük Alda Merini, költőnő. És sok kis ember maradt évekre bezárva. Volt olyan is, aki bent született. Megismertem, Franconak hívták. Az anyukáját zárták még be az elmegyógyintézetbe, ő ott született és élt le 60 évet. Aztán Basaglia, az antipszichiátriai mozgalom vezetője és az 1978-ban megszavazott 180-as törvényrendelet megnyitotta ezt a körbezárt várost.

Sugo ai pomodorini e ruccola (paradicsomos ruccolás szósz)

Hozzávalók:

1 dl olivaolaj

6-7 gerezd fokhagyma

2 peperoncino (chilipaprika)

só

1/4 kiló koktélparadicsom

15 dkg ruccola

Elkészítése: A fokhagymán hagyunk egy kis héjat (abban van az íze) és a kés lapjával szétnyomjuk, majd serpenyőbe rakjuk a kézben összemorzsolt peperoncinoval a két csipet sóval és az olajjal.

Tagliatelle, gyúrunk...

Patrizia este hétkor jött haza a munkából. Látszott rajta, hogy kis cinquencentojával végig izzadta a körgyűrű minden méterét. Fáradt volt.

-    Tudod mit? Csinálok egy kis tagliatellét, az megnyugtat.

Lisztet szórt az asztalra. Nem nézte mennyit, nem mérte le. Hegyet csinált belőle, majd a közepébe mutatóujjával körkörösen lyukat formált. Így már nem is hegy volt, hanem egy igazi vulkán.

Római Vakáció

Néhány évvel ezelőtt egy késő esti géppel érkeztem meg életemben először Rómába. A Fiumicino reptéren vonatra szálltam, a pályaudvaron elvileg Francesco várt, akit még életemben nem láttam. E-mailen azzal viccelődtünk, hogy egy szál piros rózsát hoz majd, hogy biztosan megismerjem. A vonatról leszállva ürességtől kongó apró, szürke, külvárosi pályaudvaron találtam magam, de valaki ott állt, és igen, egy vörös rózsát tartott a kezében.