Tagliatelle, gyúrunk...

Patrizia este hétkor jött haza a munkából. Látszott rajta, hogy kis cinquencentojával végig izzadta a körgyűrű minden méterét. Fáradt volt.

-    Tudod mit? Csinálok egy kis tagliatellét, az megnyugtat.

Lisztet szórt az asztalra. Nem nézte mennyit, nem mérte le. Hegyet csinált belőle, majd a közepébe mutatóujjával körkörösen lyukat formált. Így már nem is hegy volt, hanem egy igazi vulkán.

-    Nem szeretem ezt a munkát. Ülök a telefonnál és emberekkel beszélgetek egész nap a semmiről. 

Tényleg unta. Egy éve dolgozott a call centerben mindennap. Jogból diplomázott, aztán nem ment át az első ügyvédi államvizsgán. Állítólag elsőre senkinek se sikerül.

-    Még két hét ebből a munkából, aztán Calabria, tengerpart, nyaralás. Alig várom, hogy a nagyanyám házában lepihenjek, olyan mint amikor hazatér az ember. Soha nem éltem ott igazán, de minden nyáron leparkoltak oda a szüleim, a szülőfalujukba, a nagyanyáimhoz. Mintha az lenne az otthonom.

A vulkán közepébe három tojást rakott. Sárgáját, fehérjét együtt. Hármat, mert ketten voltunk, ő meg én, és egyet a nem várt vendégnek (meglio abbundare quam deficere).

-    szeretem Rómát, de Calabria más. Nem beszélnek feleslegesen az emberek. Pár szó és már el is mondták a lényeget. Inkább csinálják, mint mondják. De lehet, hogy azt sem. Csak ülnek és nézik a tengert.   

Villával elkezdte felverni a tojásokat. Majd a vulkán pereméről mindig egy kis lisztet is kevert hozzá. Ütemesen mozgott a keze, oda se figyelt. Egyre több liszt került a tojások közé. Tapadtak egymáshoz liszt és tojás, egységes gombóccá nőttek a villa alatt. Patrícia letette a villát és kézzel gyúrta tovább. Egészen addig, amíg a végére egy homogén gömbölyű formát nem kapott. Közben kinyitottam a proseccot, koccintottunk és már elő is vette a sodrófát. 2 milliméteresre kigyúrta a tésztát. Nem szóltunk egymáshoz. Én némán ültem a fotelben, ő szótlanul küzdött a tésztával. Csak a sodrófa koppant néha az asztalon. Calabria. Aztán összehajtogatta a lapot hosszában négyszer, és félcentis csíkokra vágta. Szétterítette a tagliatellét az asztalon és megfordult. Vonásai kisimultak, elégedett izzadtságcseppek csillogtak arcán. Mintha egy jót futott volna egy erdőben, vagy egy sziklán állva a végtelenbe kiabálta volna, hogy elege van. Tényleg lenyugodott, tényleg elszállt a körgyűrű felhője. Miközben összedobott egy egyszerű szószt koktélparadicsommal és ruccolával  és felforrt a tésztához a víz, tovább iszogattuk a hideg proseccot és fiúkról fecsegtünk a teraszon. 

Hozzávalók: 

300 gr liszt, 
3 tojás (annyi tojás és liszt, ahány emberre főzünk és egy a váratlan vendég számára)
A lisztet persze érzésre adjuk hozzá, ruganyos, könnyen gyúrható tésztát kell kapnunk.

A paradicsomos ruccolás szósz elkészítéséről itt olvashattok:

http://lazanyja.blogspot.com/2011/06/sugo-ai-pomodorini-e-ruccola.html#more